Mivel nagyrészt itthon tanítok, ez azzal jár, hogy tök ismeretlenek járnak hozzám, akikből jobb esetben kitartó diákjaim lesznek. Időnként van rá lehetőség, hogy megnézzem az adatlapjukat valamelyik közösségi oldalon, ahogyan ezt ők is szinte mindig megteszik (köszönjük, Facebook), máskor viszont ez a lehetőség alapból kilőve, mivel telefonon beszéltünk és nem emlékszem a teljes nevükre, nincsenek fenn sehol (igen, még léteznek ilyenek… jól elrejtve, de azért léteznek), vagy profilkép gyanánt jobb esetben is egy növény vagy állat néz vissza a látogatóra. Ilyenkor van az, hogy az embernek fogalma sincs, kire számítson, hogy néz ki a leendő tanítvány.
Két éve történt… Késő délutánra beszéltem meg időpontot egy reménybeli leendő diákkal… Nem túl gyakori a neve, hurrá, örvendeztem magamban, könnyű lesz megtalálni, iwiwen név bepötyög, boldogan nyugtázza, hogy tényleg nincs más hasonló néven, majd a lelkesedés ugyanazzal a lendülettel alább is hagy, mert kép helyett csak egy üres téglalap árválkodik, „profilképek” album ennek megfelelően üres. Semmi gond, a legtöbb diákot ugyanígy fogadom, így igazán nincs miért bosszankodni… az örök optimizmus ugye. Kapucsengő megszólal, gombot megnyom, ajtó nyit, majd a folyosóra időnként kilépve várja, hogy felbukkanjon a diák. Pasi érkezik is, az ember lánya visszalép az előszobába, majd amikor a pasi odaér, gondolván, mégse a folyosón mutatkozzanak be egymásnak, int neki, hogy jöjjön be. Utána meglepve nyugtázza, hogy a pasi döbbenten néz, majd balra el, egyenesen a szomszéd csajhoz.
Akkor esett le, mit sikerült összehoznom laza tíz másodperc alatt. Te jó ég. Behívtam a lakásomba a szomszéd csaj pasiját.
Fél perccel később felbukkant az igazi tanítvány, de vele már nem mertem ugyanezt eljátszani, mert hátha… Mondjuk másnap elég furcsán nézett rám mind a szomszéd csaj, mind a pasija, de utóbbit azóta se láttam, a csaj már régóta mással jár. Akit szerencsére ismerek, így az előbbi veszély többé nem áll fenn.
Hát igen, élni tudni kell. Meg égni is.
(De legalább tényleg sikerült hosszabb távra diákra szert tenni, az igazi tanítványjelölt több hónapig járt hozzám angolra.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.