Niki blogja

Azt gondoltam, hogy ettől a kormánytól már tényleg mindent láttunk, a korábbi hajmeresztő ötleteik után már nem tudnak olyat kitalálni, ami meglepetést okozna. Ismét bebizonyították, hogy esetükben az ember sosem lehet biztos semmiben. A legújabb, hogy legyen az angol helyett a német a fő nyelv, mondván, előbb a nehezebb nyelvet kell megtanulni, mivel ha a könnyebbel kezdünk, elveszítjük motivációnkat a nehezebb nyelv tanulására. Ennél idiótább magyarázatot rég nem hallottam. Kezdjünk a nehezebbel, mert akkor nem akadunk ki a nyelvtanulás nehézségein és örömmel folytatjuk egy újabb nyelvvel? Szerintem meg ésszerűbb egy könnyebb nyelvvel kezdeni, akkor még van is rá esély, hogy a diák megszereti a nyelvtanulást és nemcsak azért szenved vele évekig, mert muszáj. Arról nem is beszélve, hogy manapság az angol a leggyakrabban használt nyelv, a legtöbb álláshoz alapfeltétel a legalább jó angoltudás, míg a németnek közép-Európán kívül nem nagyon vesszük hasznát. A nyelvtanulási nehézségek inkább egyénfüggők - egyesek könnyen tanulnak nyelveket, miközben a fizikával küszködnek, mások remek matekosok, míg az angoltanulással szenvednek... nem lehet mindenki ugyanabban tehetséges, így nem kellene az összes diákot egy kalap alá véve, teljesítményükből átlagot vonva véleményt mondani a nyelvoktatás helyzetéről, mert nagy valószínűséggel nem kapunk tiszta képet. Régebben azt hallottam az ismerőseimtől, hogy az angol után a német tanulása már könnyebben ment, míg mások most különféle tanulmányokra hivatkozva állítják az ellenkezőjét. Ismét: ez egyénfüggő. Nekem például sosem okozott gondot az angol, szerettem a házi feladatokat, mondatátalakítás, kitöltögetés, fordítás, minden... pedig ez volt az első idegen nyelv, amit tanultam. Németül a TV-ből kezdtem el tanulni, így amikor gimnazista lettem, már volt alapom. A francia úgy kezdődött, hogy közel tizenhárom éve, egy januári délutánon nagyon unatkoztam, internetünk még nem volt, a műholdas csatornáink a már szokásos leállást játszották el már megint, így "mivel töltsem el az időt, mondjuk tanuljunk meg franciául" felkiáltással előhalásztam egy pár hónapja vett könyvet és elkezdtem; műholdas adásaink rendbejövetelekor pedig a hallgatást is gyakorolhattam. Nagyon nehéz nyelv, ez tény, de ha az ember könnyen tanul nyelveket, ez nem akadály, én vagyok rá az élő példa. Francia barátaim mindig megjegyzik, mennyire jól beszélem a nyelvet, velük meg nem vitatkozom. Nekem is nagy öröm, hogy gond nélkül el tudok velük beszélgetni, vagy egy emailt megírni. A spanyol meg egyszerűen csak úgy jött; vettem egy könyvet, majd még egyet, és egy év alatt megtanultam; hallott szöveg újfent biztosítva volt a műholdas csatornák által, így megértek mindent és emailezni is tudok a barátaimmal. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem biztos, hogy rögtön egy nehéz nyelvvel kellene leterhelni a diákokat, mert akik ebben kevésbé tehetségesek, azoknak ez gondot okozhat és elveheti a kedvüket a további tanulástól. Csakúgy, mint a nem megfelelő módszerekkel való tanítás, magoltatás, mert akkor biztosan csak kötelező nyűgként tekintenek rá a diákok, szórakozás helyett. Pedig így kellene nyelvet tanulni, szórakozva, olyan tevékenységekkel, amiket szeretünk - olvasás, TV, zene, játék -, hogy ne szükséges rosszként fogja fel a diák, hanem kellemes elfoglaltságnak tekintse, ami még hasznára is válik. 

Lehet azzal érvelni, hogy kezdjük a némettel, mert a nyelvtanától a tanulók fele sikítófrászt kap és az milyen jó lesz a további tanulmányaikra nézve, de inkább azt kellene figyelembe venni, hogy mely nyelveknek veszi a legnagyobb hasznát. Ha Ausztriában-Németországban-Svájcban képzeli el a jövőjét, akkor persze a német, de ők is tudnak is angolul, ahogy a világ népességének egynegyede, így ezt semmiképpen nem kellene másodrangú nyelvvé lefokozni. Emellett a francia és a spanyol, amivel a világ nagy részén boldogulni lehet. Lehetővé kellene tenni több nyelv tanulását és nem széttárni a kezüket, hogy vagy angol, vagy német, más nincs. Ehhez persze több nyelvtanár kellene, jól megfizetve, hogy a tehetséges nyelvszakosok vonzónak találják a tanári pályát és itthon maradjanak tanítani, ahelyett, hogy külföldre mennének jobb állásba, több pénzért. A nyelveket is nagyobb óraszámban kellene tanítani, mert nincs mindenkinek pénze magántanárra, a nyelvtudás pedig manapság elengedhetetlen; mindennapi testnevelés helyett értelmesebb lenne a mindennapi nyelvtanulás, szórakoztatva, kerülve a magolást, olyan tanárokkal, akik azért választották ezt a pályát, mert szenvedélyük a tanítás és nem azért, mert máshova nem vették fel. De az az érzésem, nemcsak jelen ügy kapcsán, hogy ott fent kitalálnak valamit, elájulnak maguktól, hogy ez de mennyire jó, majd közlik, hogy ezt be fogják vezetni és kész, pedagógusoknak-diákoknak nincs beleszólásuk, miért is lenne, elvégre az ő sorsukról határoznak, mi közük hozzá. Egyszer, a változatosság kedvéért, nem ártana gondolkozni is. De az elmúlt két és fél év tapasztalataiból kiindulva kétlem, hogy valaha is kísérletet tettek volna erre.