Niki blogja

Kész, vége. Ha az elmúlt három évben történtek ellenére valamilyen érthetetlen módon mégis bízott valaki abban, hogy talán mégsem diktatúra épül kis hazánkban, talán még van remény, hogy szabadon, félelem nélkül élhessünk itthon, ezek az illúziók végleg szertefoszlottak. Adott egy kormány, amelyik történelmi lehetőséghez jutva, kétharmados többség birtokában lehetőséget kapott arra, hogy végre újra fejlődő pályára állítsa az országot, meghozza azokat a szükséges döntéseket, amelyeket korábban az ellenzék mindig leszavazott. Az MSZP-kormány mandátumának lejártával úgy érezhettük, most valami jobb következik. A lelkesedés nem tartott sokáig. Ahhoz már az előző Fidesz-kormányzás alatt hozzászokhattunk, hogy hoznak felelőtlen intézkedéseket, amelyek megkérdőjelezik a hozzáértésüket (mint a legtöbb, kormányon levő párt), de a mostani ámokfutásuk túlmegy minden határon. Már ennyi is alaposan sokkolja az embert, de igazán az a döbbenetes, hogy egyesek (igazság szerint sokan) minden őrültség és pofátlanul elkövetett törvényszegés ellenére is támogatják őket, sőt még tapsikolnak is a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb javaslatokra. Az Alkotmánybíróság elkaszálta a törvényjavaslatainkat? Sebaj; megvárjuk, amíg az EU megnyugszik, eljátsszuk, hogy beletörődünk az elutasításba, akkor majd kevésbé figyel ránk, mi meg szépen beemeljük az Alaptörvénybe. Az Alkotmánybíróság túl sokat akadékoskodik? Semmi gond, megnyirbáljuk a jogkörüket, akkor majd nem szólnak bele abba, amiket kitalálunk, elvégre mi vagyunk a hatalom, az lesz, amit mi akarunk. Sőt, a biztonság kedvéért mostantól mi nevezzük ki a testület nagy részét, ha esetleg mégis eszébe jutna bárkinek bármi is. Mindezt pedig úgy adjuk elő az EU-nak, aki várakozásainkkal ellentétben nem hülye és marad csendben, ahogy vártuk, hanem komolyan figyelemmel kíséri a döntéseinket, hogy ezek a lépések valójában szükségesek voltak, és különben is, csakis az Alkotmánybíróság érdekében történtek, meg ezáltal több jogot is kaptak. (Mihez, a szabad levegővételhez?) Az a sok idióta meg úgyis elhiszi. Ha már így belejöttünk, egy hirtelen mozdulattal lopjuk el mindenki nyugdíj-megtakarítását és öntsük bele az államkasszába, jó lesz az az államadósság csökkentésére; közben a biztonság kedvéért fenyegessük meg a magánpénztáraknál maradókat, hogy ha ellenkeznek akaratunkkal, ám legyen, de akkor, bár beszedjük tőlük a havi járulékot, a további évekre nem szereznek nyugdíj-jogosultságot. Kedves, nem? De még ez a pénz sem elég, így ültessük a Nemzeti Bank élére a saját emberünket, mert jól jöhet még az a devizatartalék, azt is bele lehet önteni az államkasszába, bármennyire is arra szolgál, amit a neve mutat: tartalék. Nevezzünk ki olyan köztársasági elnököket, akik, bármilyen jogellenes őrültséget találunk ki, aláírják. Az egyikük belebukott egy plágiumügybe? Sebaj, nagy a Fidesz tábora, találunk másik bábot, aki úgy ír alá, ahogy mi fütyülünk. De ez még messze nem a vége. Nem elég, hogy még a kormánypárt becslése szerint is félmillióan hagyták el az országot az utóbbi években (többen, mint '56-ban... döbbenet), de még nekünk is el kell őket üldözni, főleg a fiatalokat és a gondolkodásra képes értelmiségieket, mert még meg találják kérdőjelezni a módszereinket és fenyegetést jelentenek a hatalmunkra. Mostantól mi döntjük el, milyen szakokra van szükség, nem a piac; sőt, hogy biztos legyen, mi határozzuk meg a felvételhez szükséges ponthatárokat is, elvégre sosem lehet tudni. Vezessünk be számukra tandíjat, jótékonyan elfeledkezve arról, hogy pár éve még mi tiltakoztunk a legvehemensebben ez ellen, még népszavazást is kiharcoltunk az eltörléséért, mert a fiatalok megmentőjének szerepében tetszelegni sosem árt. Persze az internet sosem felejt (pusztulna el, aki kitalálta... ha nem lenne, most azt hazudhatnánk, amit akarunk, nyoma sem maradna), de ezt is megoldjuk, azt mondjuk, hogy ezt diákhitelből kell finanszírozni, és ez akkor már mindjárt nem tandíj, hiszen diákhitel. Megpróbáljuk elmagyarázni a diákoknak, hogy ez egy szolgáltatás, amiért fizetni kell. (Elfeledkezve arról, hogy ezt az összeget a szüleink bőven megfizetik az adójukból, ahogy majd mi is fogjuk, amikor diplomázás után dolgozni kezdünk.) Közben jótékonyan elhallgatjuk, hogy ha nem lett volna ingyenes felsőoktatás, mi sem szerezhettünk volna diplomát, amelyet lobogtatva most olyan magabiztosan ülünk a miniszteri bársonyszékekben és osztogatjuk a népi bölcsességet. Ha ez még mindig nem lenne elég, hogy a normális, nyugodt életre vágyó embert elüldözzük a hazájából, vannak még módszerek a tarsolyunkban: vessünk ki rájuk még vagy ötvenféle adót, akkor talán majd nem lesz kedvük itt maradni és akadékoskodni, elvégre nekünk egy ennél magasabb szintű tervet kell megvalósítanunk. És ha már magasabb szintű terv... Szépen beadjuk a népnek, hogy csökkenteni fogjuk a rezsijét (okosan kiküldve nekik néhány kérdőívet, amelyen megkérdezzük, szeretné-e csökkenteni a rezsijét... és hát szinte mindenki azt mondta, hogy igen, nem tehetünk ellenük, hiszen ők a választóink, értük dolgozunk... és nem, egyáltalán nem manipuláltuk a kérdőíveket, micsoda vádak), a különbözetet meg nyeljék le a szolgáltatók, elvégre hogy néz ki, hogy magáncégek és mégis nyereséget akarnak termelni. Hogy a rezsicsökkenés árát máshogyan szedjük vissza a néptől? Nem baj, úgysem veszi észre, hogy míg egyik kezünkkel a zsebébe nagylelkűen pénzt rakunk, kellő hangsúllyal emlékeztetve rá, hogy ezért hálásnak kellene lennie, a másikkal egyúttal ki is vesszük. Lényeg, hogy odalegyen értünk és főleg ránk szavazzon jövőre. Kirohanunk a szolgáltatók ellen, hogy kizsákmányolják szegény népet (gondosan ügyelve arra, hogy a választó lássa, mennyire törődünk vele, így érdemes ránk adnia a szavazatát... más nem számít), de ugyanakkor tőlük kérünk szívességet, ha szükségünk van rájuk. Magyarországon ez már csak egy megy. Közben elgondolkozunk azon, hogy adót vetünk ki a levegővételre, a beszédre, de a keveset beszélők sem járnak túl az eszünkön, mert rájuk meg a hallgatási adó vonatkozik... gyalogos-adó, lépcsőhasználati adó... a lista végtelen. Közben folyton magyarázunk a népnek, hogy mindezt érte tesszük, mert neki milyen jó lesz ettől. De ha esetleg véletlenül mégis le akarna minket váltani (túl okosak, megmondtuk hogy nem kell ennyi egyetem az országba), arra is van megoldásunk. Átszabjuk a választókörzeteket úgy, hogy biztosan mi kapjunk többséget az Országgyűlésben, de azért biztos ami biztos alapon megfejeljük még néhány képviselői hellyel, "mert ez a győztesnek jár" címszó alatt. Hirdetni meg persze hogy csak nekünk lehet, elvégre a mi haverjaink kezében van a média, mi annyi TV-reklámot adhatunk le, amennyibe nem fáradunk bele, és annyi szórólapot helyezünk ki, amennyi ellepi az egész országot, az ellenzéknek meg nem kell hely, elvégre nem akarjuk, hogy nyerjen, ugye? Még képes elüldözni bennünket a hatalomból, azt meg csak nem hagyhatjuk. De hogy tuti legyen a győzelmünk, kitaláljuk, hogy ha már szavazati jogot adtunk a határon kívül rekedt honfitársainknak, az ő számukról nem adunk felvilágosítást, és majd azt mondjuk, hogy az ő védelmük érdekében tesszük. Az mindegy, hogy ha nem adjuk ki a nevüket, eleve nem eshet bajuk, de valamivel csak meg kell győzni a népet, hogy miért készülünk a világtörténetem egyik legnagyobb választási csalására. Persze hogy ezt is beveszik, hiszen a többségük már amúgy is birka, a többiekről meg majd gondoskodunk, rájuk küldjük a bértollnokainkat a fórumaikon, ahol embereink szidalmazni fognak mindent, amit ott olvasnak... De csakis a jó ügy érdekében, elvégre nem engedhetjük meg, hogy veszítsünk, attól sérülne a saját magunkról kialakított, legyőzhetetlenséget sugalló kép. Majd megtanulja a magyar, hogy az történik, amit mi elképzeltünk; majd megmagyarázzuk neki meg a külvilágnak, hogy "kétharmados felhatalmazást kaptunk a néptől"... De nem ERRE, ti szerencsétlenek. Azért választott meg benneteket az választók rátok szavazó része, hogy rendbetegyétek az országot, nem azért, hogy a saját érdekeitek szerint, hangulatotoknak megfelelően szabjátok át a törvényeket, és nem azért, hogy korlátozzátok a szabadságunkat, hogy aztán megmagyarázzátok, mennyire jó is nekünk. Mindezt azért, mert hatalommániás, ellentmondást nem tűrő Vezéretek el sem tudja képzelni, hogy ne az ő elképzelései szerint történjenek a dolgok. Mindig úgy tűnik, hogy most még nagyon rossz nekünk, de majd jövőre eljön az új vezető és a megváltás. Túlságosan naivak vagyunk vagy minden ellenére csak bízunk a jobb jövőben? Most megint itt tartunk. Még egy év. Remélhetőleg ez elég lesz arra, hogy a sok birka, aki most gondolkodás nélkül követi a Vezért és issza a szavait, mint szivacs a tengervizet, kivételesen gondolkozni is elkezd. Elvégre agyhalottnak lenni nem bűn, csak az a baj, hogy ha megint megválasztják a minidiktátort, újfent mi szívjuk meg... Mi, akik normális országban akarunk élni, tisztességes vezetőkkel, látható jövőképpel. Újra, most már sokadszor remélem, most már tényleg eljön ez az idő.