Amikor azt gondolná az ember, hogy már mindent látott, hogy már semmi nem történhet, amivel meglepetést lehetne okozni... Akkor jön szeretett kormányunk valamelyik tagja, hogy ha esetleg kezdenénk azt hinni, hogy eltelhet egy egész hét valamelyikük ámokfutása nélkül, visszavezessenek bennünket a helyes útra, mely szerint mindig számíthatunk valamilyen alaposan, illetve kevésbé átgondolt szóvirágra vezetőink részéről. Legutóbb a pedagógusok béremelésének elmaradása (illetve hivatalosan kicsit későbbre halasztása... avagy hogy kell kevésbé látványosan pénzt elvonni a legfontosabb területekről) kapcsán adott egy klasszikust a világnak ez a drága ember, mégpedig:
"Amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket! Nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni!"
Drága, felettébb nagyrabecsült kormányszóvivő úr! Először is: Miről beszél?? Kikötőbe? Ki az, aki biztonságosan kikötőbe vezet minket? Mert ha elmondja, máris rohanok megnézni. De nekem inkább úgy tűnik, hogy kis hajónk egy viharos tengeren hánykolódik, amit néha egyik, máskor meg a másik irányba rángatnak, a kapitány kedve szerint, aki közben mosolyogva nyugtatgat mindenkit, hogy pontosan tudja, mit csinál és ne aggódjunk, mert bár háborog a tenger és egyesek csendes vizeken eveznek, a mi hajónk a legerősebb. Konyakot rendelni?? Drága kormányszóvivő úr, attól tartok, Ön alaposan el van tévedve. Szeretném emlékeztetni Önt, hogy nem a pedagógusok azok, akik havonta milliókat vesznek fel különböző jogcímeken, hogy aztán gondterhelten vagy éppen mosolyogva közöljék a néppel, hogy "sajnos nincs pénz, csakis az előző kormány hibája, őket hibáztassák, de megint megszorítások kellenek". Szóval akkor ki is rendel konyakot? Döbbenetes, hogy miközben a kormány és a hozzá közel állók milliókat tesznek zsebre, az egyik legfontosabb területnek, a jövő nemzedékei egyik alapjának nem jut pénz. Pedig ha lemondanának a saját fizetésükről, könnyedén finanszírozni lehetne a pedagógus életpálya-modellt már most, nem kellene elhalasztani. De persze a megszorítások addig szükségesek és elkerülhetetlenek, amíg Önöket nem érintik. Önöknek az állampolgáraik, a hazájuk érdekében kellene dolgozniuk, a saját bankszámlájuk helyett. De persze tudom, hogy ennek felfogása túl nagy kihívást jelent.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.