Niki blogja

Naszóval, kicsit arról, hogy mégis ki vagyok, meg egyáltalán… Magántanárként angolt tanítok, közben főiskolára járok. A több mint nyolc év alatt rengeteg diákot tanítottam már, és tapasztalataim szerint a többség jól behatárolható csoportokra osztható:

0. Álomdiák

Álom, mert ilyen szinte csak a filmekben van. Komolyan gondolja a nyelvtanulást, nyelvvizsga vagy külföldi munkavállalás céljából, de használható tudást szeretne és ezért hajlandó dolgozni is. Nem képzeli azt, hogy ha már tanárhoz jár, azzal automatikusan meg van oldva minden; tudja, hogy a siker elsősorban rajta múlik. Minden tanár álma és a hosszú távú, tanítástól független baráti kapcsolat előfutára.

1. Reménybeli diák

a. Telefonál, élénken érdeklődik, én válaszolok a kérdéseire, majd pár perc után elköszön azzal, hogy átgondolja és majd még hív. 99%-ról azóta se hallottam.

b. Telefonál, megbeszélünk egy időpontot, várom, de nem jön el.

c. Telefonál, megbeszélünk egy időpontot, és tényleg eljön, valószínűsítve, hogy tényleg nálam fog tanulni. Amelyik aztán további csoportokra bontható.

2. Tényleges diák

a. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, aztán soha többé nem látom.

b. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, azzal, hogy bizonyos körülmények esetén, úgy mint a gyerek betegsége, nem tud jönni, majd másnap, minő véletlen, megbetegszik a gyerek, diákot meg nem látom többé.

c. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, legközelebb mégsem jön el.

d. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, majd az első óra közepén feláll azzal, hogy amit tanulunk, elfelejtette és inkább átnézi, meg majd telefonál. Ebből lehet tudni, hogy soha többé nem látom.

e. Eljön, megbeszéljük az első óra időpontját, megtartjuk az első órát, megkérdezem hogy mi az amin esetleg változtassunk, mondja hogy ez így tökéletes, további néhány óra következik, majd szó nélkül eltűnik.

f. Néhány hét/hónap után közli, hogy jók az órák meg minden, de meggondolta magát és nem jön többet.

g. Már az első órán tudom, hogy jól ki fogunk jönni, összebarátkozunk, élmény minden óra. Ez a legritkább, de azért ilyen is van.

És végül, akik nem tűnnek el váratlanul, előzetes értesítéssel vagy szó nélkül…

3. Rendszeresen órára járó diák

a. Szülői nyomásra jár angolra, többnyire a bukás elkerülése céljából; érdeklődés közel nulla, nyelvérzéke kb. mint egy matekkönyvnek, gyakorolni maximum órán hajlandó, motiváláshoz minimum egy amerikai szórakoztató műsor teljes kreatív csapatára szükség lenne. Sikeres nyelvvizsgáig eljuttatni kész művészet, de azért nem lehetetlen küldetés.

b. A nyelvtanulás egyedüli célja a nyelvvizsga megszerzése, többnyire diplomához, utána soha többé nem áll szándékában használni a nyelvet, ennek megfelelően az egyetlen motiváció, hogy mielőbb levizsgázzon és utána örökre elfelejthesse a nyelvtanulást – nyilván nem jutott el a tudatáig, hogy az angollal szinte bárhol elboldogul az ember a világban, illetve sosem lehet tudni, mikor kell az embernek állást váltania, ahol szinte mindig alapkövetelmény az angol nyelv ismerete.

c. A nyelvtanulás célja a nyelvvizsga megszerzése, némi érdeklődést is mutat az angol iránt, de annyira nélkülöz mindenfajta nyelvérzéket, és ezzel párhuzamosan annyira nem figyel még arra sem, amit egyszerűen csak átmásol, hogy egy sikeres nyelvvizsga esélye kb. annyi, mint Paris Hiltonnak doktori címet szerezni  a Harvardon – semmi sem lehetetlen, csak kicsit nehezen elképzelhető. Azért én nem adom fel, és mindent megteszek, hogy elérjék a kitűzött célt.

d. Szintén nyelvvizsga céljából tanul, utána tovább szeretne foglalkozni a nyelvvel, gyakorol is rendesen; aztán hirtelen bejelenti, hogy jelentkezett nyelvvizsgára, amikor még messze nem elegendő hozzá a tudása, utána meg csodálkozik, hogy nem ment át. És nem jön vissza, mert nyilván helytelen volt a felkészülés, amikor önhatalmúlag elment nyelvvizsgázni, pedig még minimum két könyvet át kellett volna vennünk, hogy jó esélyekkel induljon.

e. Komolyan szeretne megtanulni angolul és használni is akarja a nyelvet a jövőben, gyakran külföldi munkavállalás céljából; az egyetlen gond, hogy nem a szorgalmáról híres, pedig egyébként jól meg tudná tanulni a nyelvet. Talán angol nyelvterületen, amikor kénytelen lesz az angolt használni, ha meg akarja értetni magát.

Eddigi tapasztalataim diáktípusai röviden. De legalább nincs idióta főnököm, akinek mindig igaza van, akkor is, ha a világ legnagyobb képtelenségét állítja, csak mert tőle kapom a fizetésem. Illetve nem kell hóban-fagyban a világ túlsó végén levő munkahelyemre mennem a reggeli csúcsforgalomban minden nap, ehelyett házhoz jön a munkám. Azért a magántanári szakmának is megvan a maga szépsége.